NŐKÉNT EGYEDÜL JAPÁNBAN

Életem eddigi legnagyobb kalandján vettem részt tavaly szeptemberben, amikor fogtam magam és elutaztam egyedül, két hétre Japánba, egy hátizsákkal.
Ennél messzebb már nem is mehettem volna…ha messzebb mentem volna már közelebb jöttem volna.

Miért mentem oda, és főként miért egyedül?
Milyen volt a japán atmoszféra?
Élethűen ábrázolják-e Japánt az animék?
Barátságosak voltak-e a japánok?
Féltem-e egyedül?
Léptem-e napi 30 000-et?
Tapasztalataim alapján ajánlom-e az egyedül utazást?

Ha kíváncsi vagy a válaszokra vagy bármi másra a japán utammal kapcsolatban gyere el március 16-án a Pontközpontba és hallgasd meg a beszámolómat, beszélgessünk!
Ha utazást tervezel abban is tudok segíteni egy-két jó tanáccsal.

Pisák Brigitta